Addig jó, amíg az ember főnöke kitalált személy, ha egyszer csak hirtelen valóságossá válik, akkor elindulhat a bonyodalmak lavinája. A remek dán filmrendező Lars von Trier 2006-os filmjének nagyjából ez a sztorija és Anger Zsolt ezt a történetet vitte színpadra a minap a Radnóti Színházban.

A Főfőnök című komédia egy informatikai cég eladása körüli kálváriáról szól. A tranzakció kapcsán a vevő ragaszkodik ahhoz, hogy a "főfőnök" személyesen jelen legyen a szerződéskötéskor. A probléma csupán annyi, hogy a főfőnöknek hitt férfi igazából nem létezik, ezért a céget ténylegesen irányító Ravn megkéri színész barátját Kristoffert, ugorjon be egy kis időre a főfőnök szerepébe. Az előadás sok fanyar és nevettető szituációt kínál a néző számára. A sztori szálait mozgató Ravnról Gazsó György kiváló alakításában kiderül, hogy megvan benne a pitiáner csaló és formátumos gazember kettőse, miközben eredményesen képes manipulálni munkatársait. Anger Zsolt rendezése néhol a történet pszichológiai abszurditását is bemutatja. Az előadás másik kulcsszereplője a folyton, a szintén kitalált íróra, Gambinire hivatkozó Kristoffer (Csányi Sándor) a színészi személyiségről, a primadonnaságról ad tanulságos látleletet. Izgalmasak azok a jelenetek, amikor a közösség morális széthullásának állomásait követhetjük nyomon: a hazugsággal, az átveréssel való szembesülés szánalmas kibúvóitól az álmokkal való kényszerű, keserű leszámolásig. Mindez szerencsére jól megírt szellemes dialógusokon keresztül jut el hozzánk, a Radnóti együttese igazi társulatnak mutatkozik. Lars von Trier filmjében nem volt operatőr, a rendező a számítógépre bízta a kameramozgásokat, a Radnóti mostani előadásában pedig a rendező szintén a számítógép képernyőjén keresztül szólítja meg a nézőt a produkció elején és végén, utalva az emailek korára. Arról pedig lehet vitatkozni, melyik a jobb, egy elektronikusan eljutatott kellemetlen vezetői levél, vagy egy személyesen megjelenő feldúlt főnök.

Balogh Gyula / Népszava