Ki lesz a főfőnök?

Kézdi Beáta

Csányi Sándor óriásit villant - szólhatna a bulvárszalagcím, de most semmi obszcenitásról nincs szó, csupán arról, hogy a Radnóti Színház színésze ismét olyan szerepet kapott, amelyben az állástalan, saját művészi nagyságával eltelt színészt alakítva lubickolhat a sikerben.

Az I love Budapest, a Kontroll vagy a Csak szex és más semmi című közönségfilmekből megismert ügyeletes sármőr újra és újra bizonyít - sikeres rendezői döntéseknek és instrukcióknak köszönhetően - a Nagymező utcai színpadon, most épp Anger Zsolt rendezésében, a Főfőnök című Lars von Trier-adaptációban.

A sikeres informatikai cég vezetője nehéz helyzetbe kerül, mivel el szeretné adni vállalkozását, ám a vevő csak a főfőnökkel hajlandó tárgyalni, aki azonban "távol van", pontosabban nem is létezik. A szituációt úgy oldja meg a kisfőnök, hogy felbérli állástalan színész ismerősét a szerepre. A hús-vér főfőnök megjelenése azonban a cég dolgozóiból különleges reakciókat vált ki...

A dogmafilmjeiről elhíresült dán írórendező Főfőnök című alkotása semmiképp sem Csányi Sándor (Kristoffer) egyszemélyes előadása, hanem Gazsó Györgyé (Ravn) is, aki precízen hozza a cégvezető "alamuszi nyuszi nagyot ugrik" figuráját, amelyben szeretetteljes beosztottként csak apránként derülnek ki róla turpisságok.

A néző a darab elején monitorról olvashatja el, mit is várhat a színházban töltött estétől: "Ez csak egy ártatlan kis vígjáték, nincs benne se tanulság, se véleményformáló szándék, csak egyszerű szórakozás." Anger Zsolt rendező egyes szám első személyben írva garantálja, hogy a történetet mindenki követni tudja majd.

Anger a Dogville és az Esőember után most harmadszor rendez sikerfilmből színpadi adaptációt, szerencsére a Trier-dogmafilmekből is ismert fanyar humort és erős dialógusokat megtartja a Főfőnökben. Ennek és a színészek összehangolt játékának is köszönhető, hogy a Sebő Rózsa díszlet- és Bányai Tamás világítástervező által megalkotott, szinte kopár "irodaszínpad" egyszerre tud állatkertként, céges buli helyszíneként és bevásárlóközpontként működni.

Csányi és Gazsó játéka mellett Schneider Zoltán és Formán Bálint alakítása is említést érdemel. A külföldi vevő és tolmácsának sziporkázó dialógusai hibátlanok a színpadon, mivel mindkét színész érzi, hogy ha elvesztenék az egyensúlyt, akkor könnyen átbillennének a Nagymező utca túloldalán lévő néhai Sas-kabaré színvonalára, de ez szerencsére nem történik meg. Anger újabb rendezésének is az a titka, hogy - miként ő is fogalmazott - nem a filmet akarta újrarendezni, hanem színpadra ültetett egy olyan történetet, amely szórakoztató, és csak azért is több egyszerű vígjátéknál.