„Rendező lesz, aki nem elég jó színész, viszont szívesen jártatja a száját.” – jegyzi meg Kornis Mihály tréfás iróniával színházi szótárában. Persze valahol máshol azt is leírja, hogy »a rendező sorsa még a színésznél is keményebben áldozati«. A színházi hagyományban ismerős gyakorlat, hogy nagyszerű színészekből idővel rendezők válnak. A Radnóti Színházban ebben az évadban két olyan fiatal színész dolgozik rendezőként – Anger Zsolt és Rába Roland – akik nem az iskolapadban, hanem a színpadon tanulták meg a rendezés gyakorlatát.

Wéber Kata

Attól, hogy a rendező színész, egyenrangú partner lesz, és nagyon hasonló vagy szinte azonos a nézőpontja azokéval, akik a színpadon állnak. Nyitottabb lehet a színészek elképzeléseire, a mi fejünkkel is gondolkodik. A rendezés során más problémák kerülnek előtérbe, és nem globálisan közelít az előadáshoz, hanem a színészeken keresztül. Roland nagyon tisztafejű színész, és becsülöm a morális hozzáállását az alkotói munkához. Többször dolgoztunk már együtt nem kőszínházi produkciókban, ahol nagyon más módszereket használtunk. Kíváncsi vagyok, megtartja-e ezeket egy kőszínházi munka során.

Adorjáni Bálint

Eddig csak néhány színész-rendezővel dolgoztam együtt. Biztos nem lehet általánosítani, de azt vettem észre, hogy ők több időt hagynak arra, hogy szabadon dolgozzunk, hogy nyugodtan keresgéljünk. Jobban elidőzünk kis részleteken. Furcsa viszont, hogy ők a próbaidőszak elején talán sokkal többet tudnak a szerepről, és nyilván sokkal jobban el is tudnák játszani azt.

Persze egy tapasztalt rendező – függetlenül attól, hogy színész-e vagy sem – ugyanúgy arra törekszik, hogy minél jobb helyzetbe hozza a színészt. A legfontosabb a párbeszéd a munkában, az hogy ez egy közös játék legyen.

Szávai Viktória

Én azt szeretem a színész-rendezőkben, hogy nem merev koncepciókban gondolkodnak. Velük szabadabban lehet elkezdeni egy próbafolyamatot, mivel színészként ők is tudják, hogy egy szerepet ezerféleképpen meg lehet közelíteni, ezért jobban hagyják a színészeket keresgélni. De ebben a nagy szabadságban könnyen el is lehet veszni, el lehet úszni időben. Aki hajlamos a pepecselésre, azzal könnyen el lehet menni az erdőbe.

Egy „rendező-rendezőnek” megvannak a cölöpök a fejében, ami megóvja az embert a tévutaktól. Persze szerencsés esetben az igazság valahol középen van.

Schneider Zoltán

Tulajdonképpen nagy különbség nincsen. Ha a rendező fel van készülve, akkor nekem színészként teljesen mindegy, hogy ki ül odalent a nézőtéren. A színész-rendezők eufórikusabb állapotba kerülnek, amikor rendeznek. Sokkal aktívabbak rendezőként, mint színészként lennének. Kicsit túlpörögnek. Amikor közeledik a bemutató, és el kell engedni a darabot, rajtuk jobban látszik a fájdalom, a veszteség.