Iszaak Babel Odesszáról

Odessza szörnyűséges város, ezt mindenki tudja. Mégis, az Orosz Birodalomnak erről a fontos és elmondhatatlanul varázslatos városáról, legalábbis én úgy hiszem, sok jót is el lehet mondani. Képzeljenek csak el várost, amelyben derűs, felhőtlen az élet. A lakosság fele zsidó, a zsidó pedig az a fajta, amely néhány egyszerű dolgot nagyon jól az agyába vésett. Házasodnak, hogy ne éljenek magányosan, szeretnek, hogy örök életűek legyenek, gyűjtögetik a pénzt, hogy házuk legyen, s assszonyaiknak perzsaprém kabátkát ajándékozzanak, szeretik a gyerekeket, mivelhogy a gyermekszeretet igen jó dolog és fontos is.

Odesszában van egy nagyon szegény, sűrűn lakott és sokat szenvedő gettó, egy roppant önelégült polgárság meg egy borzasztóan feketeszázas városi duma.

Odesszában édesek és bágyasztók a tavaszi esték, a fűszeres akácillat és az egyenletes, lenyűgöző fényt árasztó hold a sötét tenger felett.

Odesszában esténként a bársonyosan sötét ég alatt nevetséges és kispolgári nyaralóikban kövér és nevetséges nagypolgárok heverésznek a szófán fehér zokniban, s emésztik bőséges vacsorájukat. A semmittevéstől hájat eresztett, naivul összefűzött, púderozott feleségüket pedig felhevült, temperamentumos jogász- és orvostanhallgatók szorongatják a bokrok mögött.