Megnéztem - az úgy tűnik, - utolsó Radnóti-estet tegnap, és bár mindent, amit hallottam, láttam, teljesen nem gondoltam végig, de két észrevétel megfogalmazódott bennem:
1. a választás következményeit mindig a választó személynek kell viselni, és van úgy a történelemben, hogy az egyénnek nincs választási lehetősége sem önmagát illetően. Többek között a párhuzamos szikár tények és vallomások erre is rávilágítottak.
2. a verselésben való előadó/költő és közönség egymásba olvadása, eggyé-válása az egyik legszebb és legmeghatóbb része volt az előadásnak, jó volt részesének lenni annak, hogy tudjuk és mondjuk a következő szót, kifejezést. Lehet, hogy többször, tudatosan erre építve kellene előadást tervezni, talán úgy is, hogy székre készítik az ismeretlenebb szövegeket és mint kórus jelenik meg a közönség.
Sajnálom, hogy az általam először hallott előadás - úgy tűnik - le is zárul a tegnapi nappal.

Kedves Daniel! Kérem, írjon a titkarsag@radnotiszinhaz.hu címre egy levelet a kérésével.