fordította: Nádasdy Ádám

KÖZNAPI KOMÉDIA 2 FELVONÁSBAN, KOMOLY EMBEREK SZÁMÁRA

Dramaturg: Morcsányi Géza

Díszlet: Szlávik István

Jelmez: Szakács Györgyi

A rendező munkatársa: Őri Rózsa

Rendező: VALLÓ PÉTER

Bemutató: 2008. március 2.

„A szerelem mindig úgy kezdődik, hogy saját magunkat csapjuk be, és rendszerint azzal zárul, hogy végül másokat csapunk be." Esetünkben éppen ellenkezőleg. Két fiatalember azt hazudja, hogy Szilárdnak hívják őket, de ha nem vigyáznak, végül kiderül, hogy tényleg. Márpedig szörnyű, ha egy férfi váratlanul megtudja, hogy egész életében igazat hazudott. Hiába, Szilárdnak kell lenni. Oscar Wilde számára a Bunbury hozta el az elsöprő színházi sikert 1895-ben. A komédia a korabeli angol társasági élet képmutatásait, felszínességét mutatja be két szerelmespár történetén keresztül, utánozhatatlan humorral és szellemességgel.

Fotógaléria>>>

TV spot az előadásról:

Részletek az előadásból:

Oscar Wilde számára a kirobbanó sikert az 1895-ben megszülető Bunbury - The Importance of Being Earnest című vígjáték hozta meg. „Wilde komédiájában stílus van, feje tetejére állított ötletek, féktelen bakugrások, hihetetlen merészségek, kedély, angolosan részeg jókedv és pazar változatosság, melyeket mind-mind a színészeknek kell megértetniök velünk." – írta a darabról Kosztolányi Dezső.

Az ember életében szép számmal akadnak szorult vagy kényelmetlen helyzetek. De mennyivel egyszerűbb minden, ha egy nem-létező, szerencsétlen sorsú, állandóan betegeskedő barátra hivatkozva bármikor megúszhatjuk az unalmas családi összejöveteleket, a kellemetlennek ígérkező vacsorákat vagy akár kínos randevúkat. Bunbury egy ilyen jó barát. Igénytelen, hisz nem kell a névnapján felköszönteni, nem kér kölcsön, és nem várja el, hogy barátság címén drága éttermekbe invitáljuk – ellenben mindig kihúz a bajból. Ám ez a szélhámosság nem maradhat sokáig leplezetlen, Bunbury nem betegeskedhet örökké…

Oscar Wilde The Importance of Being Earnest című művét több ízben is lefordították magyarra: Mikes Lajos: Bunbury 1907, Hevesi Sándor: Bunbury - Győzőnek kell lenni 1922, Karinthy Frigyes: Bunbury 1924. De számtalan más címmel játszották a darabot: Hazudj igazat, Bunbury, avagy a Győzők iskolája", „Bunbury, avagy Szilárdnak kell lenni" A darab címe és végső csattanója az „earnest" (őszinte, komoly) melléknév és az „Ernest" (Ernő) férfinév egybecsengésén alapul: mindkettő „örneszt"-nek hangzik. A cím két jelentése tehát: „fontos, hogy az ember őszinte legyen", illetve „...Ernő legyen". A komédia férfi szereplői ezt a nevet, illetve a névvel együtt járó tulajdonságot szeretnék birtokolni, mert a hölgyek szemében hihetetlen imponáló, ha az ember Ernest, Szilárd, Győző vagy Viktor… Nádasdy Ádám 2002-ben készült fordításában ezt a játékot a „Szilárd" névvel érzékelteti. (Így tett Mikes Lajos is 1907-es fordításában, míg Hevesi Sándor 1922-ben a Viktor, illetve a Győző nevet használta.)

Írnek születtem, népemet tekintve angol vagyok, és ahogy Mr. Zola mondja: kénytelen vagyok Shakespeare nyelvét beszélni. Költő leszek, író, drámaíró, és így vagy úgy, de híressé fogok válni. Ha pedig mégsem leszek híres? Nos, ebben az esetben hírhedt leszek. Hírhedt arról, hogy csak pihengetek, és nem csinálok semmit. Népszerűség: ez az egyetlen sértés, amelyben sohasem volt részem. Barátaimat a kellemes, ismerőseimet a jellemes, ellenségeimet az intelligens emberek közül választom. Az istenek csaknem mindent megadtak nekem. Akarják tudni, mi a legnagyobb dráma az életemben? Az, hogy felfedeztem a zsenimet, és minden munkámba beleraktam a tehetségemet. A közönség csodálatosan türelmes. Mindent megbocsát, csak a zsenit nem. Úgy kezeltem a művészetet, mintha valóság lenne, a valós életet pedig úgy, mintha puszta kitaláció volna. Elegem lett a magasságból, ezért szándékosan leereszkedtem a mélybe, hogy új élményeket szerezzek. Rettenetes dolgot műveltem magammal. Sokkal rettenetesebbet, mint amilyet a világ tett velem. Nem törődtem többé mások életével. Ott szakítottam le a gyönyört, ahol kedvem tartotta, azután odébbálltam. A hazafit azért zárják börtönbe, mert szereti a hazáját. De a rács mögött sem fogja meggyűlölni. A költőt azért zárják be, mert szereti a fiúkat. Ő sem fog megváltozni. Úgy halok meg, ahogy éltem…

******************

A Bubury premierjét a St. James’s Színházban, Bálint-napra, 1895. február 14-ére tűzték ki. A főpróba napján megkérdezte egy riporter Wilde-ot, mit gondol, sikeres szerepel-e majd a darab. - Barátom, maga rosszul áll hozzá ehhez a kérdéshez. A darab sikeres. A kérdés csak az, hogy a premierközönség is sikeresen szerepel-e. Sikeresen szerepelt. Azt est kimenetele egy pillanatig sem volt kétséges. A felvonások végén a közönség tombolva ünnepelt. - Nem hiszem, hogy kimegyek meghajolni… Csak egy hónapja volt, hogy a Haymarketben a függöny elé citáltak. Kezdem úgy érezni magam, mint egy német rezesbanda –mondta Wilde az egyik színésznek. Nem is a függöny előtt hajolt meg, hanem a saját páholyából. Azután sietett gratulálni a színészeknek. A produkció nagy siker ellenére csak 83 előadást élt meg, mert Wilde botrányos pere betiltották az előadást.

„Öröm volt látni, ahogy a darab az egyik nevetőhullámot a másik után indítja tekergőző, tajtékot vető útjára a nézőtér irányába, de a kritika számára ez a szöveg meddő, titokzatos terep. Olyan tünemény, mint az oázis délibábja a sivatagban, hálás és megnyugtató a tikkadt szemnek, de amikor az ember közelít felé, kisiklik a keze közül. Mit tehet a szegény kritikus egy olyan darabbal, mely nem él se erkölcsi, se művészeti elvekkel, s a saját szabályait, saját logikáját követi, és semmi más, mint végletekig öncélú kifejeződése egy elnyomhatatlanul szellemes személyiségnek. (…) Más szerző kezében ez a téma nagyszerű bohózattá kerekedett volna, de a „bohózat" szó túl bumfordi és közhelyes ahhoz, hogy alkalmazhatnánk egy ilyen tündökletes fantázia-szökevényre…"

Újra a Bunburyben

 Csomós Mari és Szombathy Gyula több mint harminc évvel ezelőtt egyszer már játszott együtt a Bunburyben. A darabot Bor József rendezésében, Hazudj igazat! címen mutatta be a Szigligeti Színház, 1971-ben. Csomós Mari Cecily Cardew-t, az álmodozó vidéki lányt játszotta, Szombathy Gyula pedig az ő fejét elcsavaró londoni agglegényt, Algernont. A Radnóti Színház új Bunbury-bemutatójában, Valló Péter rendezésben Csomós Mari Lady Bracknell bárónőt, Szombathy Gyula pedig Chasuble tiszteletest alakítja.

- Milyen emléke van a régi előadásról?

Csomós Mari: Nincs túl sok emlékem. Nagyon régen volt már. De mostanában kezembe került egy kép a darabból: szőke paróka volt rajtam, kis helyes ruhácska, nagy masnival, és nagyon fiatal voltam. Szombathy Gyula: Huszonhat évesen játszottam Bor József rendezésében, nem tudom reálisan megítélni, milyen előadás volt. A szereposztásra emlékszem, meg arra, hogy szerették a nézők. De még előtte, főiskolás koromban, 1964-ben a Bunbury zenés változatában játszottam már Chasuble tiszteletes szerepét egy zenés-mesterség vizsgán.

- Akkor már tudja is a szerepét…

Sz. Gy.: Nem tudom a szerepet, mert most Nádasdy Ádám új fordításában játsszuk a darabot, én pedig még Hevesi Sándor fordításában játszottam. Pár éve készült egy új filmváltozat is a Bunburyből, és abban is én szinkronizálom a tiszteletest, de ott is a régi fordítás szövegét használták.

- Milyen vígjátékokat szeret játszani?

Cs. M.: Azt szeretem, ami nem csak egyszerű vígjáték. Oscar Wilde is hihetetlenül szellemes, előtte járt a saját korának. Lehengerlő, hogy milyen pontosan fogalmaz, szeretem azt az öniróniát, ahogy a szereplők és a nézők mernek saját magukon nevetni. Sz. Gy.: Oscar Wilde nem harsány, hanem nagyon finom humorral ír. A szereplők kritikus, értelmes szemmel szemlélik saját hibáikat. Az életben két lábbal a földön járó emberekre jellemző ez a gondolkodás, olyan emberekre, akik érzik azt a szellemi és anyagi biztonságot, amiben megengedhetik maguknak az öniróniát.

- Ön is ilyen önironikus alkat?

Cs. M.: Hajlamos vagyok arra, hogy kritikával nézzem saját magamat is.

Sz. Gy.: Hatvanhárom éves koromra megengedhetem magamnak az öniróniát.

- Oscar Wilde sziporkázó szerző, minden második mondata idézhető, szellemes aforizma. Ha megtanul egy szerepet, szokott belőle idézgetni? Megmaradnak mondatok, amiket a hétköznapokban is használni kezd?

 Cs. M.: Igen. Vannak kollegáim, akikkel ha találkozom, elég egy szó vagy mondat, ami visszahozza, felidézi a közös munkát. Például Jordán Tamással játszottunk egyszer egy kétszemélyes rádiójátékot, és ha meglátjuk egymást, csak annyit mondunk: „Emlékszel?", és tudjuk, melyik közös emlékre gondolunk. Vagy ha Schell Jucival együtt vagyunk, és valamelyikünk azt mondja: „Ó, jaj!", a másik rögtön rávágja: „Milyen ó jaj?" Ez A kripliből van.

Sz. Gy.: Az ideális férjből ezt a mondatot szoktam idézni: „Nem értem én már ezeket az újmódi kifejezéseket, mi ezt annak idején elmebajnak neveztük."

***************************

Oscar Wilde komédiát próbálni, játszani és nézni is igazi öröm. A szerző könnyedsége, léha szellemessége és csillogó intellektusa komédiáinak minden mondatából sugárzik, de igazi humora, bölcsessége és zsenialitása az önellentmondásokkal, paradoxonokkal játszó aforizmáiban érhető tetten. Aforizmáinak többségét színpadi műveibe, komédiáiba csempészte bele:

A modern kultúra nagyobbik fele olyasmiből áll, amit nem szabadna olvasgatni. Csak a felszínes emberek ismerik jól önmagukat. Mindenki a saját baklövéseit nevezi tapasztalatnak. Ha az emberek egyetértenek velem, mindig az az érzésem, hogy valami rosszat mondtam. A tudatlanság olyan, mint egy kényes déligyümölcs: hozzányúlsz, és már le is hullott. Akinek nyerő kártyái vannak, mindig tisztességesen játszik. Az ember nem lehet elég óvatos ellenségeinek megválogatásában. Az igaz barát szemből támad.

Nem helyeslem ezt a modern mániát, hogy a rossz emberekből egy perc alatt jó embert csináljunk. Amikor fiatal voltam, azt hittem, hogy a pénz a legfontosabb dolog a világon. Most, hogy felnőttem, már tudom: így van. A futó kaland és a sírig tartó szenvedély között csak az a különbség, hogy a futó kaland kicsit tovább tart. Minden férfi a nő első szerelme akar lenni, a nő pedig a férfi utolsó szerelme szeretne lenni. A férfi azért nősül, mert fáradt, a nő azért megy férjhez, mert kíváncsi: így mind a ketten rosszul járnak. Ha a férjek olyan asszonyokat vennének feleségül, akiket megérdemelnek, nagyon rosszul járnának. A nőknek sokkal jobb életük van ezen a földön, mint a férfiaknak. Nekik ugyanis több minden van megtiltva. Egy asszony csak akkor elégedett teljesen, ha legalább tíz évvel fiatalabbnak néz ki, mint a saját lánya. Cinikus az olyan ember, aki mindennek tudja az árát, de semminek sem tudja az értékét. A lélek öregnek születik, de megfiatalodik. Ez az élet komédiája. A test fiatalnak születik, de megöregszik. Ez az élet tragédiája.

Fotó: Koncz Zsuzsa

A képek jogdíjasak!